Szeretettel köszöntelek,
Pirity-Mészáros Szintia vagyok – coach, édesanya, feleség és a Fénykör megálmodója.
Sokáig kerestem a választ arra a kérdésre, hogy a mindennapi szerepeimen túl ki is vagyok én valójában, és mi az az út, amire az élet hív engem. Az érdeklődésem középpontjában mindig is az emberek, a gondolatok, az érzelmek és a megoldások álltak, de hosszú folyamat volt, mire a saját tapasztalataimból erőt, majd hivatást kovácsoltam.
A keresésből megérkezés
17 évesen váltam először édesanyává. Bár az anyaság mindig is életem legnagyobb szívügye és mozgatórugója volt, ez a korai tapasztalás indított el igazán a mély önismeret útján.
Szakemberek kíséretében számtalan módszert megismertem és megtapasztaltam – a családállítástól és kineziológiától kezdve a pszichológián, művészet- és hangterápián át egészen a manifesztációig. Közben azt vettem észre, hogy habár az emberekkel való munka mindig jelen volt az életemben
(legyen az ügyfélszolgálat vagy épp egy ruházati üzlet), az emberek pillanatok alatt megtiszteltek a bizalmukkal, és megnyíltak nekem.
Ekkor éreztem meg igazán: ez az én utam.
Élettapasztalat, mint a legnagyobb tanító
Amikor 28 évesen világra hoztam a második kislányomat, újabb kapuk nyíltak ki előttem. Nemcsak könyvekből, hanem a saját bőrömön tapasztaltam meg a legkülönfélébb női és anyai élethelyzeteket. Pontosan tudom és átéltem:
Milyen érzés fiatal édesanyának lenni,
Milyen kihívásokkal jár az egyedülálló anyaság,
És milyen dinamikákat követel meg egy mozaikcsalád felépítése és egyben tartása.
Az ügyfeleim történeteit hallgatva sokszor a saját, már bejárt utam köszön vissza rám. Ezért tudtam – bár félelmekkel telve, de végül mégis – ugrani az ismeretlenbe, hogy hiteles segítőként elsősorban az (édes)anyákat támogassam.
A múltam a fundamentumom
Hosszú ideig abban a hitben éltem, hogy a már elért mérföldkövekkel és az eltelt évekkel a múlt egyszerűen lezárható. Ma már értem: a testünkbe fagyott feszültség nem tűnik el csupán a naptár lapozásával. Ma már magamba fogadom és hazavárom azt a belső gyermeket, aki időnként még mindig fél, aki néha gyenge, elveszett vagy sebezhető. Rengeteget készültem erre a napra. Arra, hogy felvállaljam magam – egészen. Az a nő a régi fotókon nem a múltam szégyellni való, elrejtendő darabja. Ő az én fundamentumom. Megengedem neki, hogy létezzen, és végtelenül hálás vagyok az erejéért, mert minden, amin átment, ma már mások hasznára válik.
Miért tudok neked segíteni?
Az a belső stabilitás, amivel ma a hozzám fordulókat kísérem, a saját újjáépülésemből fakad. Azért tudok hitelesen megtartó, ítélkezésmentes teret adni a te nehézségeidnek is, mert a sajátomat már nem tolom el magamtól. Mélyen értem, milyen, amikor a mindennapok nehezek, és milyen felszabadító, amikor végre van eszköz, amely kézzelfoghatóan segít.
Alkoss te is erőforrást a veszteségekből, traumákból és nehéz megélésekből.
Life coachként olyan támogató teret tartok, ahol újra kapcsolódhatsz őszintén önmagadhoz – különösen akkor, amikor az anyaság, a munka és a mindennapok egyszerre húznak szét és a valódi jelenlét alig-alig adatik meg a rohanó világunkban, ahol számunkra a multi tasking már szinte alap működéssé vált.
Célom hogy megismerd, vállald és higgy önmagadban. Hogy olyan életet élj, amelyben egyensúlyban érzed magad.
Hiszek abban, hogy te is képes vagy fejlődni és megtalálni majd megvalósítani a céljaidat. Lifecoachként abban segítek, hogy tisztán lásd a célod/céljaid, felismerd a benned rejlő erőt és magabiztosan lépésről lépésre haladj az utadon.
Itt vagyok, látlak, és ha készen állsz, a Fénykörben téged is hazavárlak.
Kedvenc idézeteim: Légy hasonló az égen szálló madárhoz… aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében.- Victor Hugo.
Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog.
Ha szembe szél jön, akkor mutatkozik meg igazán az erőd!
Amíg egy hatalmas hegyként tekintesz a problémádra, ami árnyékot vet rád és beterít, addig megmászhatatlannak tűnik. Ám amikor elismerjük magunknak, hogy baj van és megfigyeljük milyen érzések kavarognak bennünk majd lebontjuk 5 lépésre hogyan jutunk el a megoldásig, akkor a hegy széttöredezik és nem látjuk magunkat kicsinek többé a hegy árnyékában. Ezután pedig ünnepeljük meg magunkat valami aprósággal, mert ezzel már el is kezdtük megoldani a helyzetet.
